Metaxa gyártásához három Attikában termesztett szőlőfajta – Savatiano, Sultania és Black Cornith – adja az alapot. Az ezekből készült bort lepárolják, majd kézzel készített tölgyfa hordókban érlelik, ami háromtól akár harminc évig is tarthat, az adott Metaxa fajtától függően. Az érlelt párlatot Limnos és Samos szigetekről származó érett muskotályborokkal, egy kis természetes karamellel és desztillált vízzel keverik, majd gyógynövényeken és rózsaszirmokon szűrik át, ami az ital különlegesen selymes ízvilágát adja. A palackozást megelőző hűtési és szűrési folyamatok után megszületik a Metaxa, amely minden kortyában a mediterrán nyarat idézi.
Metaxa üvege az ókori görög vázákat idézi, utalva a bor és párlat hagyományos tárolására szolgáló amforákra. A receptúrát, amely több évszázadra nyúlik vissza, máig változatlanul őrzik, és minden palackban ott rejlik a mediterrán napfény varázsa. Spyros Metaxa 1880-ban érkezett Attikába, azzal a céllal, hogy a görög borkészítés hagyományait ötvözve új, egyedi italt hozzon létre. Nyolc év kísérletezés után, 1888-ban debütált a Metaxa, amely azonnal világhírűvé vált.