A mezcal egy tradicionális mexikói párlat. Míg a tequila egy specifikus típusú mezcal, amely kizárólag kék agávéból készül, a mezcal bármilyen agávéfajtából előállítható, így sokkal szélesebb ízvilágot kínál. A mezcal ízvilága rendkívül változatos, a füstös és földes jegyektől a gyümölcsös, virágos és fűszeres aromákig terjed. Az érlelési idő alapján különböző kategóriákba sorolják: joven (fiatal), reposado (rövid ideig érlelt) és añejo (hosszabb ideig érlelt).
A mezcal elnevezés nagy valószínűséggel az indián őslakosok Mexcalmetl vagy Metl szavából ered, mert ezt használták az Ő nyelvükön az agavé növényre, ugyanakkor manapság a Maguey kifejezés sokkal elterjedtebb. Mezcalt kizárólag 6 mexikói megyében készíthetnek. Ezek sorrendben: Oaxaca, Guerrero, Durango, San Luis Potosí, Puebla, Zacatecas. Az ezeken kívül készülő termékek nem tartoznak az eredetvédett régió alá, így nem kaphatnak „NOM” jelzést és nem lehet őket mezcalnak nevezni. Az agavé növény az egész országban megtalálható, több mint 200 faja létezik. Ezekből valamivel több mint 30 fajból készítenek mezcalt, szemben a tequilával, ami csak kék agavéból készülhet. Általában elmondható, hogy a „mezcal” agavé sokkal vastagabb és masszívabb, mint a kék agavé. A leghíresebb agavék ebben a kategóriában az Espadín, arroqueno és tobalá.
