Alapvető Japán ital etikett

A legfontosabb szabály, amit, ha valaki Japánban tartózkodik, vagy egy Japán business meetingen vesz részt, hogy az ottaniak sohasem töltenek maguknak az italból. Az embert, aki magának tölt fösvény, nagyképű személy képében mutatkozik a helyiek szerint. Minden esetben meg kell várni, míg a vendéglátónk, vagy a partnerünk tölt a poharunkba, de természetesen ez fordítva is érvényes, így nekünk is „kötelességünk” partnerünk poharát folyamatosan feltölteni. Abban az esetben, ha egy társaság italozik akkor bizony előfordul, hogy az este végére mindenki töltött már mindenkinek, hiszen ez az udvariasság egyik legfontosabb jele a japánoknál. Míg Magyarországon az ’egészségünkre’, Angliában a ’cheers’, Japánban a ’kanpai’ szó hangzik el egy koccintás vagy köszöntés alkalmával. A legtöbb ital felszolgálása nagyobb kancsóban, vagy dekanterben történik, melyhez képest kis poharakat kapunk, így sokszor lehetséges az újra töltés és egyszerre sosincs nagy mennyiség a poharunkban.

Apropó italozás, Japánban a „csak” italozás szinte ismeretlen fogalom. Az italozás sokkal inkább hasonlít a spanyol „tapasz” kultúrához, hiszen minden ital mellé valamilyen formában ételt is fogyasztanak. Erre sok különböző lehetőség van, nagyon gyakori a ’otsumami’ vagyis egy könnyed étel, ami sokszor szójababból, szárított tintahalból és rizskekszből áll. Nagyon fontos helyszín ez a Japánok számára, hiszen sok megbeszélés, meeting vagy tárgyalás ilyen körülmények között zajlik.

Amit szintén érdemes Japánról tudni, hogy sokak hitével ellentétben Japánban igenis fogyasztanak alkoholt, csak alapvetően alacsonyabb alkoholfokkal, erre utal a Mizuwari koktéljuk is, mely a whiskyt lágyítja szódavízzel (persze nem ennyire egyszerű az elkészítése, ha többet szeretnétek megtudni róla, olvassatok bele az Japán koktélismertető cikkünkbe.

Érdekesség, hogy a Japánok odavannak az italautomatákért. Statisztikák szerint minden 23. Japán emberre jut 1 automata, amivel a legnagyobb a gyakoriságuk a földön. Amit viszont fontos megjegyezni, hogy bár nagyon sok van, szinte kizárólag alkoholmentes italokat tartanak benne (meleget és hideget egyaránt), ugyanis Japánban abszolút nincsen kultúrája az utcán való alkoholfogyasztásnak.

További fontos italozási szabályok:

1.       Sose igyál, mielőtt mindenki megkapta az italát. Nagyon udvariatlan és lényegében ugyanaz az indoklás, mint az ételek esetében. Ne légy annyira szomjas, hogy ezt a szabályt megszegd.

2.       Elsőre ugyanazt rendeld, mint az asztaltársaság. Ez nem egy annyira hétköznapi szabály mégis érvényes. Amellett, hogy nagyon megkönnyíti a pincér dolgát valószínűleg nem bánod meg, hiszen olyan (nagy valószínűséggel) sört kapsz, amit magadtól nem biztos, hogy kipróbálnál.

3.       Sose igyál az üvegből! Mivel a Japán egy olyan nemzet, akik az italt és az ételt is sokszor megosztják egymással, így nem fér bele, hogy valaki az üvegből fogyassza az italt, azt már hozzá se teszem, hogy ezekben az időkben ez kimondottan nem higiénikus.

4.       Sose használd a ’chin-chin’ kombinációt koccintáshoz. A legjobb természetesen az, ha megtanulod azt az egyszerű szót, hogy ’kanpai’. Ha esetleg ez valamiért mégsem jutna eszedbe semmi gond, csak kerüld a fent említett szót. Az oka igen egyszerű, Japánban a gyerekek használják ezt a férfi nemiszervre. Nem szerencsés egy vacsora alkalmával.

5.       Ne utasíts vissza egy meghívást! Nagy illetlenségnek számít a Japán kultúrában.

De vajon miket is fogyasztanak legtöbbször a Japánok?

            A sör

Talán kevesen gondolnánk, de a legnépszerűbb ital Japánban a sör. Olyan játékosok lépnek ebben a ligában pályára, mint az Asahi, Sapporo vagy Kirin. Ebből kettő Magyarországon is kapható és viszonylag népszerű sör is. Japánban kortól és nemtől függetlenül szeretik nagyon sokan a sört és nagy lepárlók mellett, ahogy hazánkban is, úgy ott is sok kicsi kézműves sörfőzde jelent meg a piacon. Érdemes megjegyezni, hogy minden olyan estét amikor italozás várható a Japánok legalább egy sör elfogyasztásával kezdenek, ebből is látszik mennyire népszerű ital a sör.

            A szaké, vagyis Japán nemzeti itala

Ennek az italnak az alapja rizs, melyet nem párolnak le, hanem hordóban érlelnek. Nyáron alapvetően hidegen, télen melegen fogyasztják. Érdekesség, hogy ennek a fogyasztását szépen lassan teljesen beárnyékolja a whisky és a sör előretörése. Bővebben a szakéról egy külön cikkben értekezünk.

            Umeshu, a Japán szilvabor

Előre fontos leszögezni, hogy viszonylag édes italról van szó, ennek következtében a mértékre nagyon oda kell figyelni, bár természetesen ez az összes többi ital esetében is igaz. Egészen magas cukortartalma van és szintén viszonylag kicsi pohárból szokták fogyasztani.

            Whisky, a jelen és a jövő fényes csillaga

Habár ezt az italt leginkább Skóciával, Írországgal és az USA-val azonosítják, Japán az elmúlt 10 évben elképesztő előre tört és felveszi a versenyt az „öreg” gyártókkal. A Japánok, mint mindenki más tisztán fogyasztja az italt, kivéve a híres koktéljuk a Mizuwari esetében. Erre már korábban tettünk utalást és most is csak annyit tudunk mondani,  itt eltudjátok olvasni a japán koktél ajánlásunkat!

Japánban a whisky készítésnek hagyománya van, ha nem is olyan régre nyúlik vissza, mint Skóciában van Írországban.

A Japán whisky története

Szerencsére egyre többen fogadják meglepődés nélkül azt a kombinációt, hogy Japán Whisky. Sokan már kóstoltátok is, aki pedig nem annak csak azt tudjuk ajánlani, hogy tegye meg minél hamarabb, mert érdemes ezzel az élménnyel gazdagodni, hiszen nagyon selymes, zamatos és igazán komplex ízeket lehet felfedezni. Tény, hogy a lepárlók számában még elmaradnak Skóciától és Írország is szépen lassan megelőzi őket, de minőségben nagyon magasan van a léc, hiszen virágos, malátás, füstös és gyümölcsös whiskyk egyaránt megtalálhatóak a szigeten.

A Japán whisky igazából egy úriember Masataka Taketsuru nevéhez köthető. Ő volt az, aki 1918-ban egy fiatal kémiaszakos hallgatóként a Glasgow-i egyetemre ment továbbképzésre. Amit Skóciában tapasztalt az teljesen elvarázsolta. Az éghajlat, a nők és a whisky. Amellett, hogy tanult a fiatal Taketsuru gyakornokoskodott a Hazelburn és a Longmorn lepárlóban is. Itt tanulta meg a whisky lepárlás minden apró csínját-bínját és ezzel az értékes tudással utazott vissza Japánba. A tudás mellett a szerelmet is megtalálta Skóciában Jessie Roberta Cowman, vagyis Rita személyében.

A történetnek egyébként több érdekessége is van. Ne ő volt az első, aki Japánban lepárlót alakított, ezt már 1923-ban megtették, amikor még Skóciában volt. Az is tény, hogy már az 1870-es években ismerték a whiskyt Japánban, de nem sikerült előállítani ezt az európai csoda italt sehogy sem nekik. Másik érdekesség, hogy amikor hazatért, hiába volt egy szaké főző család sarja, nem a saját üzemükben kezdett el dolgozni, hanem az első lepárlóban a Yamazakiban. Egy ideig nagyon gyümölcsöző és szoros volt a kapcsolat, ugyanakkor amikor eltávolodtak egymástól Shinjiro Torii megalapította a Suntory céget, míg Masataka Taketsuru a Nikka céget. Ami innentől következett az már történelem hiszen ez a két cég a mai Japán két alapköve, ha whisky készítésről beszélünk.

A Nikka cég

Jelenleg két lepárlóval dolgozik a cég, amit Taketsuru úr alapított. Elsőnek megalapította a Yoichi lepárlót az északi Hokkaido szigeten, mert az itteni környezet és mikro klíma hasonlított legjobban Skóciához. Mind a mai napig ez a lepárló adja a Nikka erőteljesebb, tőzegesebb italait. A másik lepárlót a központi szigeten, Honshu szigetén alapította és ennek a neve Miyagikyo. Ennek a két lepárlónak az izgalmasabbnál izgalmasabb párlatai és ezek keveréke adja a Nikka messze földön híres portfólióját.

A Suntory cég

Shinjiro Torii, miután szétváltak az útjai Taketsuru-val, egy újabb lepárlót hozott létre, így nekik is kettő van. Japán középső részén fekszik a Yamazaki lepárló és tőle jóval délebbre, sokkal inkább hegyes területen a Hakushu. Mind a két lepárlóban használnak még szabad tűzterű üstöket, melynek lényege, hogy nem elektromosan fűtik fel a kívánt hőmérsékletre, hanem kézi tüzeléssel. Ez egyrészről a hagyományok előtt tiszteleg, másrészről viszont jóval nehezebb és összetettebb munkafolyamat. Érdemes megjegyezni, hogy a Hakushu lepárló élete csúcsán 30 millió liter whiskyt készített évente és a terület, ahol fekszik egy annyira tiszta és érintetlen helyszín, hogy a hegyekből kicsorduló vizet nem csak a whisky gyártásához, hanem egy palackozó üzem segítségével saját ásványvizet is töltenek.

Összefoglalás

A Japán whisky mára már egy külön fogalom lett, mely magába foglalja a tökéletesen letisztult, rendkívüli odafigyeléssel és páratlan tisztaság mellett készülő, igazán egyedi, Japán karakterrel rendelkező italokat. Vannak, akik azt gondolják a Japán whisky egy Skót másolat, de ez nem igaz. Tény, hogy az eredete onnan van, de azóta rengeteg víz lefolyt már a Shinano-folyón és teljesen más ízvilággal rendelkezik. Aki még nem kóstolta annak csak ajánlani tudjuk, hiszen újdonságokat és érdekességeket tapasztalhattok.